Korábbi blogbejegyzésemben áttekintést adtam a kényszertörlés okairól. Akkor úgy gondoltam, hogy a következő részben a kényszertörlési eljárás lefolytatásának menetéről, a cégbíróság vagyonkutatásáról, a cég működésének helyreállításának lehetőségéről vagy a cégvezetők és tulajdonosok felelősségéről írok majd. Gondolataim megfogalmazása közben ugyanakkor arra jutottam, hogy bár az említett szabályok nagyon lényegesek és fontosak, de a kényszertörlések legtöbbször olyan cégeket érintenek, melyeknek a vezető tisztségviselői és/vagy tulajdonosai elérhetetlenek a hatóságok és a cégbíróság számára is. An cégeket a volt tulajdonosok és vezető tisztségviselők szándékai szerint a hatóságok által elérhetetlen személyekre ruházzák, hátrahagyva a társaság korábbi gazdasági tevékenységének számviteli bizonyítékait. Ezekben az esetekben a kényszertörlési eljárás alatti jogok és kötelezettségek szabályainak tényleges érvényesülésére soha nem kerül sor, ideértve akár a felelősség megállapításának és az anyagi helytállásnak a kérdését is.
Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a kényszertörléshez vezető út sokkal érdekesebb lehet a közvélemény számára, ezért jelen írásomban inkább az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és a bennem felvetődő gondolatokat osztom meg. Bár a statisztikai adatoknak nem néztem utána, mégis adójogászi és ügyvédi tapasztalataim szerint a kényszertörlések, kényszerfelszámolások – a jogalkotói szándéknak megfelelően – elsősorban a fantom vagy fantomizálódó társaságokat érintik. De mit is jelent ez?
Fiktív cégek
A fantom cégeket a gyakorlatban már az alapításuktól kezdve egy ún. fiktív számlázási láncolat elemeként, általában adóelkerülési célból hozzák létre, melyet néhány évi működés után egyszerűen kiiktatnak a rendszerből. Ez esetben a gazdasági társaság alapítói, tagjai és vezetői tisztségviselői eleve strómanok, azaz olyan személyi körből kerülnek ki, akik némi ellenszolgáltatás fejében vagy reményében a nevüket adják a társaság bejegyzéséhez. Gazdasági jogi ügyletekben, szerződéskötések során akkor beszélünk strómanról, amikor valaki szívességből vagy anyagi előnyért cserébe, a nevét adja a szóban forgó jogügylethez egy olyan harmadik fél érdekében, aki maga különböző jogi, erkölcsi vagy más okok miatt nem képes vagy nem kíván a saját nevében eljárni.
Ilyenkor a társaság mögött valójában egy – többnyire szervezett – elkövetői kör áll és a társaság addig „működik”, míg a strómanok mögött álló személyek a társaságot a háttérből működtetik, azaz számlát bocsátanak ki: a strómanok helyett iratokat vesznek át, bevallást adnak be vagy a könyvelésről más módon – könyvelő megbízásával – gondoskodnak és a hatósági megkeresésekre válaszolnak. E cégeket azért nevezem már elve fantomnak, mivel a társaság nem a valós személyek által nem valós tevékenységet folytatnak. Ezeknél a társaságoknál jellemző, hogy amint a háttéremberek számára a cég „eltüntetése” kerül előtérbe és ezért a korábbi háttértevékenységükkel felhagynak, a társaság magától elhal (bevallásokat nem ad, a leveleit a cégkapuról nem tölti le, vezetője, tagjai elérhetetlenek, a székhelyén nem található, stb.).
Az esetek többségében azonban a társaságokat alapvetően legális céllal, valós, a társaságot tényleg működtetni akaró vagyoni betétes tagokkal és a társaság irányításában valósan közreműködő személyekkel hozzák létre. A költségek csökkentése érdekében befogadott fiktív számlák, a be nem jelentett alkalmazottak kifizetése miatt felhalmozódott házipénztáregyenleg vagy a más okból felhalmozott köztartozások a tagokat szintén a kényszertörlés irányába terelhetik. Ilyenkor a tagok és a vezető tisztségviselő még a társaság adóhatósági ellenőrzését vagy a felszámolási eljárását megelőzően a társaság fiktív átruházása mellett dönt. A társaságot iratokkal és a múltjával együtt „passzolják át” hajléktalanokra vagy külföldi magánszemélyekre, akik a hatóságok számára a továbbiakban elérhetetlenek lesznek. Az új „tulajdonosok” és az „ügyvezető” a társaság adókötelezettségeit a továbbiakban nem teljesíti, a hatóságok számára szintén elérhetetlenné válik, míg a volt tulajdonosok és vezetők az iratok átadására hivatkozással érzik mentesülve magukat a felelősségre vonás alól. Ezeket a cégeket nevezem én fantomizálódó társaságoknak.
A legritkább az az eset, amikor az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaság – legjobb szándéka ellenére – kerül kényszertörlés alá. Ez többnyire az ügyvezető hanyagsága miatt fordulhat elő (pl. a könyvelő mulasztásait nem észleli, mivel a cégkapu kezelését – akár saját ügyfélkapu kódjának megadásával – teljesen átengedi vagy ellenőrzési kötelezettségét nem teljesíti vagy egy székhelyáthelyezést nem jelent be időben a cégbírósághoz). A kényszertörlési eljárások visszafordítása, megszüntetésének kérelmezése vagy a vezető tisztségviselő kényszertörlési eljárás alatti feladatainak ellátása csak ilyen esetekben jöhet szóba. A fantom vagy fantomizálódó cégek tulajdonosai és ügyvezetői ugyanis a kényszertörléshez kapcsolódó egyetlen kötelezettségüket nem fogják teljesíteni, leginkább azért, mert a cég felett valójában soha nem diszponáltak, iratokkal és információkkal soha nem rendelkeztek.
Természetesen a jogalkotó nem hagyta figyelmen kívül a csalárd cégátruházásokat és a korábbi tulajdonosok és ügyvezetők is felelősségre vonhatóvá válnak, erről azonban majd egy következő írásomban szeretnék bővebben kitérni.
A számlakibocsátó ellenőrzése
A NAV ellenőrzései során – elsődlegesen az áfa levonás és visszaigénylés jogszerűsége körében – a elvárásként támasztaja az adózókkal szemben, hogy a rendelkezzenek a számlakibocsátókkal kapcsolatos információkkal. Az ellenőrzés során már kényszertörlési eljárás alá került számlakibocsátók esetén az erre vonatkozó kérdés különös jelentőséggel bír, ezért az adóhatóság kézzel fogható bizonyítékot vár arra nézve, hogy a vizsgált adózó meggyőződött-e és hogyan annak vállalkozásnak a jogszerű működéséről, vezető tisztségviselőjének személyéről, illetve arról, hogy a társaság képes az adott feladat teljesítésére (értve ezalatt a személyi és tárgyi feltételeket is), járt-e a székhelyén, stb., amelyiknek a számláját a bevallásában szerepeltette.
Ma már jogos az az elvárás – mely egyébként az Európai Bíróság (EB) joggyakorlatában is konzekvensen érvényesül -, hogy a szerződéses kapcsolat létesítésekor vagy legkésőbb a számlabefogadáskor az adózó meggyőződjön arról, hogy a számlakibocsátó az ingyenesen hozzáférhető adatbázisokban negatív információval nem rendelkezik. Az adatbázis körébe az e-cégjegyzék adatai (beleértve az eltiltott vezető tisztségviselőket is), a NAV oldalán hozzáférhető adatbázisok és a társaság éves beszámolójának ellenőrzése is beletartozik. Ezt az informálódást ma már nem csupán az adóhatóság kedvéért, de a forgalom biztonsága miatt és saját érdekünkben is kötelező elvégezni. Ha az adózó mindezeket elmulasztja megvizsgálni, akkor számolnia kell azzal, hogy – bár szerintem erősen vitatható módon – e mulasztását még a számlabefogadáskori negatív információ esetén is a terhére értékelik, ha a számlakibocsátó utóbb elérhetetlenné válik. Álláspontom szerint nem róható a mulasztás az adózó terhére, ha egyébként – amennyiben teljesítette volna a számlakibocsátóra vonatkozó információgyűjtést, azaz a tőle elvárható teljes körültekintéssel járt volna el – a teljesítés időpontjában az adott cég a jogszerű működés képét mutatta, tehát a mulasztás és a későbbi eredmény között okozati összefüggés még távolról sincs. De vajon kizárólag az adózókat terheli-e mulasztás abban, hogy esetleg időben nem ismerik fel a csalárd működésre utaló jeleket?
Cégtemetők működése
A cégjegyzékben nem régiben akadtam rá aztokra a gazdasági társaságokra, melyek a cégváltozás után ugyanazon székhelyre: a 2800 Tatabánya, Komáromi utca 31. fszt. 2. alá voltak bejelentve. Az általam vizsgált cégmódosítások sajátossága az, hogy a korábbi társaságok cégneveit ugyanazzal az egy előtaggal és egy dátummal (feltehetően a cégátruházás napjával) bővítették ki, így pl. az alábbi cégnevek kerültek a cégjegyzékbe (a két cég esetében jóval több, mint 100 cégről beszélünk):
ENDUP 200626 GFC CAPITAL Kft. „f.a.” (törölve: 2021.10.16.)
ENDUP 200107 MGSPD Kft. „f.a.” (törölve: 2022.01.12.)
ENDUP 191219 NXTRNS Kft. „kt.a.” (törölve: 2021.11.23.)
ENDUP 191129 MUCZAGÉP Kft. „kt. a.” (törölve: 2022.03.08.)
ENDUP 191018 GLOBAL TRADE Kft. „kt.a.” (törlés: 2022.02. 23.)
ENDUP 190624 THETIPRODUCT Kft. „kt.a.” (törlés: 2022.02.25.)
ENDUP 190423 BÁCSTOP Kft. „kt.a.. (törlés: 2022.01.28.)
ENDUP 181227 ZAFIR DUO Kft. „kt.a.” (törlés: 2020.02.25.)
ENDUP 180222 YANKSON CONSULTING Kft. „kt. a.” (törlés: 2019.08.03.)
ENDUP 171228 VASI VÉDELEM Kft. „kt. a.” (törlés: 2019.06.12.)
ENDUP 161208 PROPERTY Kft. „kt.a.” (törlés: 2018.05.18.)
SZPERO 121018 YALPPER Kft. „kt.a.” (törlés: 2015.09.18.)
SZPERO 121227 RAMGAD Kft. „kt. a.” (törlés: 2015.06.04.)
SZPERO 111227 MEATOGNOB Kft. „kt.a.” (törlés: 2014.05.10.)
SZPERO 110907 SUTCURF Kft. „kt.a.” (törlés: 2015.01.28.)
SZPERO 100413 SUTUIGRA Kft. „f.a.” (törlés: 2013.12.06.)
Az előbbi társaságok cégtörténete alapján az is megállapítható, hogy a cégek a változást követően mindkét előtag tekintetében ugyanahhoz az ügyvezetői és tulajdonosi körhöz kerültek és valamennyi cég a változást követően kényszertörléssel vagy felszámolással szűnt meg. Érdemes ugyanakkor egy pillantást vetni a dátumokra is és ebből következően arra, hogy az említett kör mióta végzi a cégtemetői tevékenységét.
Hozzá kell tennem, hogy az előbbi cégátruházások – a cégnévben szereplő dátum alapján – éveken keresztül, havonta számos alkalommal kerültek az ugyanazon illetékességi területen belül működő cégbíróság és adóhatóság látókörébe. Kérdés, hogy az említett cégek tulajdonosai és/vagy vezető tisztségviselői az adóregisztrációs eljáráson miért nem „akadtak” fenn, illetve miért nem lettek eltiltva a vezető tisztségtől, ha el lettek tiltva, hogyan tudtak több, mint 10 éven keresztül cégeket a nevükre venni.
Az említett cégek a https://www.nemzeticegtar.hu/ weboldalon is megkereshetők.
dr. Szőke Ágnes Éva
ügyvéd, adójogi szakjogász