Napjainkban a készpénzfizetés egyre inkább háttérbe szorul, nem csupán a vállalkozások, de ma már a magánszemélyek között is. A készpénzfizetés marginalizálódása összességében sokrétű jelenség, amelyet technológiai, társadalmi, gazdasági és szakpolitikai tényezők együttes hatására vezethető vissza.
A vállalkozások közötti készpénzfizetés adójogi korlátozása egyrészt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása, másrészt az adóbevételek beszedése és ellenőrzése érdekében történik.
Bár a digitális fizetés irányába mutató tendencia növekszik, ennek ellenére még mindig vannak a magyar gazdaságban olyan üzleti szektorok melyek az egymás közötti ún. business to business (B2B) tranzakciók során jellemzően készpénzfizetést alkalmaznak. Ezek főként olyan mikro-, kis- vállalkozások, melyek az építőipar, a vendéglátás, a nagybani piacok területén tevékenykednek, ahol a tevékenység jellegéből adódóan jelentős mennyiségű készpénzforgalom fordul elő. Ilyen példaként említhetők az utcai ételárusítók vagy vásárokon kitelepült vállalkozások, ahol a vásárlók még mindig jellemzően készpénzben fizetnek, ezért a helyszínre érkező áru kifizetése is sokszor helyben, készpénzben történik a szállító részére. Ez utóbbi sokszor a vállalkozások közötti bizalmatlanságból is ered, főként ha nem bejáratott üzleti kapcsolatról van szó. A NAV által kiszabható mulasztási bírság elkerülése érdekében azonban fontos, ha tisztában vagyunk néhány szabállyal.
Kire vonatkoznak a készpénzfizetés korlátozását előíró adójogi rendelkezések?
A készpénzfizetési korlátozások az adózás területén jelentős témát jelentenek, melyek különösen a pénzforgalmi számlával rendelkező adóalanyok közötti tranzakciókat érintik. Fontos tudni, hogy az adójog által meghatározott készpénzfizetési szabályok elsősorban azon adózók közötti fizetésekre vonatkoznak, akik kötelesek pénzforgalmi számlát nyitni.
A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók közé tartoznak a belföldi jogi személyek és az áfa-fizetésre kötelezett természetes személyek, beleértve az egyéni vállalkozókat is. Ezen adóalanyok számára elengedhetetlen, hogy legalább egy belföldi pénzforgalmi számlát működtessenek, melyen keresztül a vállalkozási tevékenységből származó pénzeszközeik kezelése, valamint az egymás közötti készpénzforgalom lebonyolítása történik.
Magánszemélyek kézpénzes fizetése
Bár a címből következően jelen cikkemben elsősorban a készpénz fizetés adójogi szabályaira koncentrálok, de néhány szóban arra is kitérek, hogy a magánszemélyekre mennyiben terjed ki a készpénzfizetés korlátozása.
Az adójogi és pénzmosás elleni szabályozások kulcsfontosságúak a pénzügyi biztonság és a tisztességes gazdasági tevékenységek biztosításában. Ezek a szabályok különféle korlátokat állítanak a készpénzfizetések elé, céljuk a gazdasági tevékenységek átláthatóságának növelése és a törvénytelen tevékenységek, mint például a pénzmosás, megakadályozása.
Bár az adójogi előírások elsősorban az adózók közötti nagyobb összegű készpénzfizetésekre koncentrálnak, a pénzmosásról szóló törvények tovább mennek, és magánszemélyek esetében is előírják a készpénzes tranzakciók bizonyos szintű ellenőrzését. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi szektorban tevékenykedő szolgáltatók (például bankok, pénzügyi tanácsadók) mellett olyan szakmák képviselői is, akik gyakran vesznek részt ügyletek lebonyolításában (ügyvédek, közjegyzők, könyvelők, ingatlanközvetítők), szigorú szabályokat követnek az ügyfelek pénzmozgásainak átvilágítása terén. Amikor az ügylet értéke meghaladja a 4,5 millió forintot, ezek a szakemberek kötelesek ügyfél-átvilágítást végezni. Ezzel szemben az árukereskedőknek már 3 millió forint feletti készpénzes tranzakciók esetén is kötelezően elemezniük kell a fizetés forrását.
Fontos megjegyezni, hogy a magánszemélyek közötti jogügyletek, mint például a személyes értékesítések vagy kölcsönök, nem tartoznak e korlátozások hatálya alá. Ezáltal a magánszemélyek szabadabban kezelhetik készpénzes tranzakcióikat, amennyiben azok nem érik el a törvény által meghatározott ellenőrzési küszöböket.
Ezek a szabályok egyensúlyt teremtenek a pénzügyi biztonság megerősítése és a gazdasági szereplők mozgásterének megőrzése között, miközben hozzájárulnak a gazdasági tevékenységek tisztességének fenntartásához.
Belföldi vagy külföldi pénzforgalmi számla?
Gyakran merül fel a kérdés, vajon lehet-e a környező vagy egyéb uniós országokban pénzforgalmi számlát nyitni, szükséges-e ezeket bejelenteni, és elfogadott-e, ha belföldi vállalkozások külföldi számlákat használnak egymás közötti elszámolásokhoz.
A pénzforgalmi számla alatt egy olyan fizetési számlát értünk, amit a tulajdonos a napi gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó pénzforgalmának intézésére nyit. A törvények előírják, hogy minden belföldi adóalany rendelkezzen legalább egy belföldön nyitott számlával. Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy a vállalkozások külföldi pénzforgalmi számlát nyitva tartsanak és azon keresztül bonyolítsák pénzforgalmukat. A fontos, hogy a gazdasági társaságoknak minden külföldi pénzintézetnél vezetett számlájukat be kell jelenteniük az adóhatósághoz.
A külföldi számlákról való pénzforgalom során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellenőrzéseinek fókuszában általában az áll, hogy a tranzakciók dokumentáltak és összhangban vannak-e a számviteli nyilvántartásokkal. Bár a NAV általában nem emel kifogást a külföldi számlákon bonyolított pénzforgalom ellen, a vállalkozásoknak kötelezettségük van belföldi pénzforgalmi számlát nyitniuk 15 napon belül alapításuk után. A számla megnyitásának tényét a bank továbbítja az adóhatóságnak, míg a külföldön nyitott számlák bejelentése az adóalany feladata.
Üzleti partnerek számlaszámainak ellenőrzése a cégjegyzékből is lehetséges, ahol a belföldi számlavezető pénzintézet mellett a számla nyitásának és zárásának dátumai is megtekinthetők.
Mit jelent a készpénzfizetési korlát?
Készpénzfizetési korlátként az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adóalanyok az adóköteles tevékenységük keretében más pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adózónak a szolgáltatásuk vagy termékértékesítésük ellenértékeként egy naptári hónapban, szerződésenként legfeljebb másfél millió forint összegben teljesíthetnek készpénzfizetést.
A készpénzfizetési korlát megsértése esetén az adóhatóság mindkét felet, tehát a készpénzt teljesítő és az azt elfogadó adóalanyt is mulasztási bírsággal sújtja, méghozzá ugyanolyan mértékben. A mulasztási bírság mértéke a másfél millió forint feletti rész 20%-a. A bírság a készpénzfizetési korlát megszegése esetén kötelezően alkalmazandó, tehát annak kiszabása körében az adóhatóság nem mérlegelhet. Megjegyzem azonban, hogy mivel a készpénzfizetés teljesítését csak a kapcsolt vállalkozásoknak kell bejelenteni, ezért a jogsérelem általában – miután a teljesítés módja nem a számla kötelező tartalmi eleme – az adóhatóság egyik félnél végzett ellenőrzése során szokott látókörbe kerülni.
A másfél millió forintba az áfa is beletartozik, vagy csak a nettó összeg?
Amennyiben az ellenértéknek az áfa is része, akkor a teljes (bruttó) összeget kell figyelembe venni a készpénzfizetési korlát szempontjából. Így tehát ha az áfa tartalom miatt haladja meg a készpénzfizetés a másfél milliós értékhatárt, az akkor is jogszabálysértőnek minősül.
Részletfizetés esetén vagy ha a teljesítés több szerződésben kerül rögzítésre, akkor hogyan kell figyelembe venni a készpénzfizetési korlátot?
Ha a felek az adott ügylet pénzügyi teljesítésére vonatkozóan részletfizetésben állapodtak meg és az adott hónapban készpénzben fizetett részlet nem haladja meg a másfél millió forintot, a jogügylet nem jogszabálysértő, így nem is szankcionálható.
A készpénzfizetési korlát kijátszása érdekében előfordulhat, hogy a felek ha szerződési kötelezettségeket több szerződésben rögzítik annak ellenére, hogy azok – rendeltetésszerű joggyakorlás esetén – valójában egy ügylethez kapcsolódnak. A másfél milliós készpénzfizetési korlátra vonatkozó rendelkezések azonban erre az esetre is kitérnek. E szerint amennyiben ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, akkor az ugyanazon felek között létrejött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesített kifizetéseket össze kell számítani. Példaként lehet megemlíteni, ha egyazon felek közötti áru adásvétel során egyszerre történik a megrendelés, de az egyes termékcsoportok szállítására és számlázására különböző időpontban kerül sor a szerződéskötés körülményei alapján megállapítható lehet a rendeltetésellenes joggyakorlás. Ilyen példa lehet még az építőipari vállalkozásoknál felmerülő azon eset, amikor egy vállalkozó az alvállalkozó részére ugyanazon építmény tekintetében végzett építőipari tevékenység esetén az egyes munkarészekre külön-külön megállapodás és számla alapján fizet készpénzben. Természetesen a rendeltetésszerű joggyakorlást esetről esetre kell megvizsgálni és elbírálni.
A vállalkozások egymás közötti kölcsönének visszafizetése során a készpénzfizetési korlátot hogyan kell figyelembe venni?
Előfordulhat, hogy az egyik vállalkozás a másiknak kölcsönt nyújt vagy a pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adóalany tagja tagi hitelt fizet a házi pénztárba vagy épp ellenkezőleg, a kölcsön készpénzben, a házipénztárból kerül visszafizetésre. Figyelemmel arra, hogy a készpénzfizetési korlát kifejezetten az ellenérték fizetésére vonatkozik, ezért a kölcsön fizetése esetén a készpénzfizetésre vonatkozó korlátozó szabályokat nem kell alkalmazni (legfeljebb a kamat fizetésre, mint ellenértékre).
Hogyan kell megítélni, ha az ellenérték fizetésére kötelezett adóalany a másik adóalany részére annak a pénzforgalmi számlájára készpénzben fizeti be az ellenértéket?
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló jogszabály szerint készpénzfizetésnek a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (készpénz) történő fizetési művelet minősül. Ez tehát azt is jelenti, hogy ha legalább az egyik félnél megvalósul a bankszámla-jóváírás vagy -terhelés, akkor készpénzfizetésről nem beszélhetünk, így az egyik fél pénzforgalmi számlája történő befizetéssel a készpénzfizetési korlát nem sérül.
Be kell-e jelenteni a NAV-hoz, ha a másfél millió forintot meghaladja a készpénzfizetés?
A készpénzfizetés bejelentésének kötelezettsége kizárólag az egymással kapcsolt vállalkozási jogviszonyban álló felek közötti készpénzfizetés teljesítését kell bejelenteni. Nagyon fontos, hogy ez a szabály a vállalkozási tevékenységet nem folytató – de a kapcsolt vállalkozás szempontjából figyelembe veendő – természetes személyekre nem vonatkozik, másrészt ez esetben a kifizetési korlát az előbbi szabállyal ellentétben az egymillió forint.
A bejelentést a készpénzfizetés napjától számított tizenöt napon belül kell a NAV-hoz megtenni, az ún. „40” jelű, „Bejelentés a készpénzfizetésről” elnevezésű nyomtatványon.
dr. Szőke Ágnes Éva