Napjainkban a készpénzfizetés egyre inkább háttérbe szorul, nem csupán a vállalkozások, de ma már a magánszemélyek között is. A készpénzfizetés marginalizálódása összességében sokrétű jelenség, amelyet technológiai, társadalmi, gazdasági és szakpolitikai tényezők együttes hatására vezethető vissza.
A vállalkozások közötti készpénzfizetés adójogi korlátozása egyrészt a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása, másrészt az adóbevételek beszedése és ellenőrzése érdekében történik.
Bár a digitális fizetés irányába mutató tendencia növekszik, ennek ellenére még mindig vannak a magyar gazdaságban olyan üzleti szektorok melyek az egymás közötti ún. business to business (B2B) tranzakciók során jellemzően készpénzfizetést alkalmaznak. Ezek főként olyan mikro-, kis- vállalkozások, melyek az építőipar, a vendéglátás, a nagybani piacok területén tevékenykednek, ahol a tevékenység jellegéből adódóan jelentős mennyiségű készpénzforgalom fordul elő. Ilyen példaként említhetők az utcai ételárusítók vagy vásárokon kitelepült vállalkozások, ahol a vásárlók még mindig jellemzően készpénzben fizetnek, ezért a helyszínre érkező áru kifizetése is sokszor helyben, készpénzben történik a szállító részére. Ez utóbbi sokszor a vállalkozások közötti bizalmatlanságból is ered, főként ha nem bejáratott üzleti kapcsolatról van szó. A NAV által kiszabható mulasztási bírság elkerülése érdekében azonban fontos, ha tisztában vagyunk néhány szabállyal.
Kire vonatkoznak a készpénzfizetés korlátozását előíró rendelkezések?
Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy a készpénzforgalomra vonatkozó adójogi előírások kizárólag a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók egymás közötti készpénzfizetésére tartalmaznak előírásokat.
Alapvető jogszabályi kötelezettség, hogy a belföldi jogi személynek és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Ezen adóalanyok a vállalkozás pénzeszközeit a pénzforgalmi számlán kötelesek tartani és az egymás közötti pénzforgalmat is a pénzforgalmi számlán bonyolítani.
Belföldi vagy külföldi pénzforgalmi számla?
Sokszor merül fel kérdésként, hogy a pénzforgalmi számlát a környező országokban (vagy más uniós országban) is lehet-e nyitni, be kell-e jelenteni, illetve szabályos-e az, ha a belföldi vállalkozások egymás közötti gazdasági kapcsolataikban ezeken a külföldi pénzforgalmi számlákat használják az elszámoláskor?
Először is tisztázzuk, hogy mit jelent a pénzforgalmi számla. Ilyen számlának az a fizetési számla minősül, amelyet a számlatulajdonos rendszeres gazdasági tevékenysége körében pénzforgalmának lebonyolítása céljából törvényben megállapított kötelezettség alapján nyit, illetve nyitott.
Az adózás rendjéről szóló törvény szerint a belföldi adóalanynak legalább egy belföldi számlával mindenképp rendelkeznie kell, azonban az adóalany a vállalkozás pénzét e belföldi számla mellett nyitott külföldi pénzforgalmi számlán is tarthatja és a pénzforgalmát is bonyolíthatja azon. A jogszabály csupán a gazdasági társaság adózók esetében írja elő, hogy a külföldi pénzintézetnél vezetett valamennyi érvényes pénzforgalmi számlaszámát, a pénzforgalmi számlát vezető külföldi pénzintézet nevét, valamint a pénzforgalmi számla megnyitásának és lezárásának napját is köteles bejelenteni az adóhatósághoz.
Lehet persze értelmezési kérdést csinálni abból, hogy tulajdonképpen a külföldi vállalkozói számla pénzforgalmi számla-e vagy sem, mégis elmondható, hogy a gyakorlatban egyre több vállalkozás nyit külföldön számlát és arról bonyolítja pénzforgalmát. A külföldi számlákon bonyolított pénzforgalmat a NAV a jogkövetési vizsgálatok és az adóellenőrzések során jellemzően nem szokta kifogásolni. A NAV ellenőrzések során a fókusz leginkább arra helyeződik, hogy a külföldi számlákon bonyolított pénzforgalom okiratokkal alátámasztott és a számviteli nyilvántartásokkal való összhangja biztosított és átlátható legyen.
Mit jelent a készpénzfizetési korlát?
Készpénzfizetési korlátként az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adóalanyok az adóköteles tevékenységük keretében más pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adózónak a szolgáltatásuk vagy termékértékesítésük ellenértékeként egy naptári hónapban, szerződésenként legfeljebb másfél millió forint összegben teljesíthetnek készpénzfizetést.
A készpénzfizetési korlát megsértése esetén az adóhatóság mindkét felet, tehát a készpénzt teljesítő és az azt elfogadó adóalanyt is mulasztási bírsággal sújtja, méghozzá ugyanolyan mértékben. A mulasztási bírság mértéke a másfél millió forint feletti rész 20%-a. A bírság a készpénzfizetési korlát megszegése esetén kötelezően alkalmazandó, tehát annak kiszabása körében az adóhatóság nem mérlegelhet. Megjegyzem azonban, hogy mivel a készpénzfizetés teljesítését csak a kapcsolt vállalkozásoknak kell bejelenteni, ezért a jogsérelem általában – miután a teljesítés módja nem a számla kötelező tartalmi eleme – az adóhatóság egyik félnél végzett ellenőrzése során szokott látókörbe kerülni.
A másfél millió forintba az áfa is beletartozik, vagy csak a nettó összeg?
Amennyiben az ellenértéknek az áfa is része, akkor a teljes (bruttó) összeget kell figyelembe venni a készpénzfizetési korlát szempontjából. Így tehát ha az áfa tartalom miatt haladja meg a készpénzfizetés a másfél milliós értékhatárt, az akkor is jogszabálysértőnek minősül.
Részletfizetés esetén vagy ha a teljesítés több szerződésben kerül rögzítésre, akkor hogyan kell figyelembe venni a készpénzfizetési korlátot?
Ha a felek az adott ügylet pénzügyi teljesítésére vonatkozóan részletfizetésben állapodtak meg és az adott hónapban készpénzben fizetett részlet nem haladja meg a másfél millió forintot, a jogügylet nem jogszabálysértő, így nem is szankcionálható.
A készpénzfizetési korlát kijátszása érdekében előfordulhat, hogy a felek ha szerződési kötelezettségeket több szerződésben rögzítik annak ellenére, hogy azok – rendeltetésszerű joggyakorlás esetén – valójában egy ügylethez kapcsolódnak. A másfél milliós készpénzfizetési korlátra vonatkozó rendelkezések azonban erre az esetre is kitérnek. E szerint amennyiben ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, akkor az ugyanazon felek között létrejött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesített kifizetéseket össze kell számítani. Példaként lehet megemlíteni, ha egyazon felek közötti áru adásvétel során egyszerre történik a megrendelés, de az egyes termékcsoportok szállítására és számlázására különböző időpontban kerül sor a szerződéskötés körülményei alapján megállapítható lehet a rendeltetésellenes joggyakorlás. Ilyen példa lehet még az építőipari vállalkozásoknál felmerülő azon eset, amikor egy vállalkozó az alvállalkozó részére ugyanazon építmény tekintetében végzett építőipari tevékenység esetén az egyes munkarészekre külön-külön megállapodás és számla alapján fizet készpénzben. Természetesen a rendeltetésszerű joggyakorlást esetről esetre kell megvizsgálni és elbírálni.
A vállalkozások egymás közötti kölcsönének visszafizetése során a készpénzfizetési korlátot hogyan kell figyelembe venni?
Előfordulhat, hogy az egyik vállalkozás a másiknak kölcsönt nyújt vagy a pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adóalany tagja tagi hitelt fizet a házi pénztárba vagy épp ellenkezőleg, a kölcsön készpénzben, a házipénztárból kerül visszafizetésre. Figyelemmel arra, hogy a készpénzfizetési korlát kifejezetten az ellenérték fizetésére vonatkozik, ezért a kölcsön fizetése esetén a készpénzfizetésre vonatkozó korlátozó szabályokat nem kell alkalmazni (legfeljebb a kamat fizetésre, mint ellenértékre).
Hogyan kell megítélni, ha az ellenérték fizetésére kötelezett adóalany a másik adóalany részére annak a pénzforgalmi számlájára készpénzben fizeti be az ellenértéket?
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló jogszabály szerint készpénzfizetésnek a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (készpénz) történő fizetési művelet minősül. Ez tehát azt is jelenti, hogy ha legalább az egyik félnél megvalósul a bankszámla-jóváírás vagy -terhelés, akkor készpénzfizetésről nem beszélhetünk, így az egyik fél pénzforgalmi számlája történő befizetéssel a készpénzfizetési korlát nem sérül.
Be kell-e jelenteni a NAV-hoz, ha a másfél millió forintot meghaladja a készpénzfizetés?
A készpénzfizetés bejelentésének kötelezettsége kizárólag az egymással kapcsolt vállalkozási jogviszonyban álló felek közötti készpénzfizetés teljesítését kell bejelenteni. Nagyon fontos, hogy ez a szabály a vállalkozási tevékenységet nem folytató – de a kapcsolt vállalkozás szempontjából figyelembe veendő – természetes személyekre nem vonatkozik, másrészt ez esetben a kifizetési korlát az előbbi szabállyal ellentétben az egymillió forint.
A bejelentést a készpénzfizetés napjától számított tizenöt napon belül kell a NAV-hoz megtenni, az ún. „40” jelű, „Bejelentés a készpénzfizetésről” elnevezésű nyomtatványon.
dr. Szőke Ágnes Éva