Az adóellenőrzés és az adóhatósági eljárás szabályai 2017-től új köntösbe kerültek ugyan, de azon túl, hogy az ügyfelek eljárási jogait átfogóan szabályozó alapelvi rendelkezések, illetve az adózókat megillető egyéb eljárási jogok jelentős szűkítésére és korlátozására került sor, tulajdonképpen az elektronikus eljárásokból eredő sajátosságokon felül a korábbi szabályok lényegileg nem változtak.
Bár a NAV által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatainak számában már 2017. és 2018. évben jelentős visszaesés következett be. Míg 2016-ban országosan 2 406, 2017-ben 1 710 per indult és az áthúzódó ügyekkel együtt 2016-ban 4 784, 2017-ben 3 663 per volt összesen folyamatban, addig 2018-ban országosan már csak 1 198 pert kezdeményeztek az adózók és az áthúzódó ügyekkel együtt is csak 2 823 peres eljárás volt a közigazgatási bíróságok előtt. 2020-ban a NAV végleges döntései elleni bírósági felülvizsgálat számában további csökkenés nem történt, ugyanis 1 412 közigazgatási per indult, melyek együttes pertárgyértéke megközelíti a 85,7 milliárd forintot, azonban a számok az elmarasztaló határozatok számának csökkenésére éppúgy utalnak, mint arra, hogy az érintett adózók kevésbé bíznak pernyertességük sikerében a NAV-val szemben. A bírósági eljárásban 2020-ban 836 ítélet született, melyben a bíróság az alperes határozatait 77,6 százalékban ítélte jogszerűnek, míg az előző év ugyanezen időszakában a jogszerűségi arány 80 százalék volt.
Az állami adóhatósági ellenőrzések eredményeként hozott határozatokkal szemben benyújtott keresetek és a folyamatban lévő közigazgatási perek számának csökkenése egyrészt tükrözheti azt, hogy a NAV egyre kevesebb adóellenőrzést indít vagy ha indít is, de az együttműködés jegyében egyre kevesebbet szankcionál vagy egyre jogszerűbb eljárásban hozza meg határozatait, de azt is jelentheti, hogy az adózók a jogorvoslati jog keretek közé szorítása, az új tényekre, bizonyítékokra történő hivatkozás korlátozása, valamint az eljárási szabályok változása az adózók jogkereső kedvét szegte az adóhatósági határozatokkal szemben.
A jogorvoslati jog gyakorlása ugyanakkor még a jogorvoslati rendszer korlátok közé szorítása ellenére zárulhat az adózókra kedvező(bb) döntés meghozatalával, természetesen ennek eredményessége sokszor attól is függ, hogy már az eljárás kezdetétől megfelelő anyagi és eljárásjogi szaktudással egyaránt rendelkező adójogász bevonására sor kerül-e, aki az adójogi szabályokon túl az adóhatósági eljárások jogszerűségének megítélésében alapvető szerepet játszó bírósági esetjogot is ismeri. A megalapozatlan és az adózók által egyébként vitatott adóhatósági megállapításokkal szemben ma már nem csak a cég megmentése érdekében érdemes bírósághoz fordulni, de az adózó által át nem látott számlázási láncolatban résztvevőkkel szemben indított büntetőeljárásokban való részvétel elkerülése és a nagy adóhiánnyal megszűnő társaságok vezető tisztségviselőinek és jelentős befolyással rendelkező tagjainak felelősségre vonásának megakadályozása érdekében is. Ez a jogorvoslati fórum az, ahol az adózó a független bíróság döntésében bízva még előadhatja érveit és nem jogszerűen értékelt bizonyítékait.
dr. Szőke Ágnes Éva LL.M
ügyvéd/adójogi szakjogász