A magánszemély adózók, illetve a nem magánszemély adózók vezető tisztségviselői első ízben rendszerint akkor kerülnek közvetlen kapcsolatba az adóellenőrökkel, amikor őket az adóhatóság nyilatkozattételre kötelezi. Tapasztalataim szerint a nyilatkozattételre kötelezettek általában azzal tisztában vannak, hogy elfoglaltságuk esetén lehetőségük van a szóbeli nyilatkozattételre másik időpontot kérni vagy szóbeli nyilatkozattétel helyett írásbeli nyilatkozattételt kezdeményezni, azonban a nyilatkozattétellel összefüggő további jogok és kötelezettségek tekintetében már kevésbé tájékozottak az érintettek. A nyilatkozattételről nagyon fontos tudni, hogy az az egyik legfontosabb bizonyíték az adóellenőrzések során, tehát klasszikusan minden, ami az arról felvett jegyzőkönyvben rögzítésre kerül, bizonyítékként felhasználható (akár a nyilatkozattevő ellen is). Figyelemmel arra, hogy a 2018. január 1-jét követően indult adóeljárások szabályai az elsőfokú határozat meghozatalát követően az új tényekre és körülményekre hivatkozásra lényegesen korlátozottabb lehetőséget biztosítanak az adózók számára, ezért az adóellenőrzés során tett nyilatkozattételünk során érdemes tudatosnak és jogtudatosnak lenni. Ezalatt azt értem elsősorban, hogy előre készüljünk fel a jogainkból és kötelezettségeinkből, a szóbeli nyilatkozattételünk tartalma és nyelvi megfogalmazása során ne a spontaneitásra hagyatkozzunk, hanem átgondoltan válaszoljunk és mondanivalónkat igyekezzünk az azt legpontosabban tükröző szavakkal kifejezni. Az adóhatóság által feltett kérdéseket mindig érdemes alaposan átgondolni abból a szempontból is, hogy a vizsgált körülményekre nézve mit szeretne feltárni a NAV, tehát nyilatkozatunkat a feltett kérdés szempontjából releváns tényekre és körülményekre érdemes leszűkítenünk. Természetesen mindazt, amit az adott kérdéssel kapcsolatban mi szeretnénk elmondani (tehát nem csak azt, amit a NAV választként elvárna) szintén rögzíttetni kell a jegyzőkönyvben, hiszen mi vagyunk az ügy urai, mi tudjuk, hogy mi, mikor, kivel és pontosan hogyan történt. Aki már abban a szerencsés helyzetben volt, hogy akár szóban, akár írásban nyilatkozatot tett, az tudja, hogy a szóbeli nyilatkozat során a legritkább esetben kerül szó szerint jegyzőkönyvbe az adózó nyilatkozata, általában a revizorok összefoglalják annak lényegét, mely a szavak, mondatrészek felcserélésével a nyilatkozatunk tartalmát alapjaiban és lényegesebb momentumok tekintetében megváltoztathatja, illetve a hangsúlyokat máshová teheti, illetve általunk lényegesnek tartott részek kimaradhatnak, ami persze nem feltétlenül szándékos. Ezért nagyon lényeges, hogy a nyilatkozatunkat az aláírás előtt alaposan, a kérdéssel együtt újra olvassuk el, közben igyekezzünk kizárni minden zavaró tényezőt és próbáljuk meg azt harmadik személy bőrébe bújva értelmezni, még akkor is, ha az idő vagy a körülmények miatt sürgetve érezzük magunkat. Ha úgy érezzük, hogy valamely válaszunkat pontosítani vagy kiegészíteni szeretnénk azt nyugodtan jelezzük, általában erre mindig van lehetőség. Ha az együttműködés hiányát tapasztaljuk, akkor az aláíráskor ennek konkrét tényét is feljegyezhetjük a jegyzőkönyvre. Ez azért nagyon lényeges, mert az eljárás további szakaszában a nyilatkozatunk sem a hanglejtésünket, sem – a le nem írt – közbevetéseinket nem tartalmazza, maga a jegyzőkönyv írott szövege marad csupán, amit lehetőség szerint az aktuális döntéshozóknak is épp úgy kell majd értenie és értelmeznie, ahogy azt korábban a nyilatkozatunk során mi értettük. Minden későbbi értelmezés, helyesbítés, kiegészítés puszta „magyarázkodásnak” tűnhet majd. Ezért is javasoljuk, hogy a nyilatkozattétel előtt megfelelő tapasztalattal rendelkező szakembert keressen fel annak érdekében, hogy nyilatkozatát kellő átgondoltsággal tudja megtenni és az abban foglaltak a valóságot és az ön érdekeit tükrözzék.
Szőke Ágnes Éva LL.M
ügyvéd/adójogi szakjogász