A jogkövetési vizsgálatok és adóellenőrzések elrendelésekor az adózók jelentős része nem tudja, hogy valójában mire kell felkészülnie, milyen megállapításokra és jogkövetkezményekre kell számítania. A praxisomban számtalan ellenőrzés során képviseltem az adózókat, de nagyon ritkán tapasztaltam, hogy ők, illetve a könyvelő kollégák valóban tisztában lettek volna az adózók jogaival és a kötelezettségeivel, valamint azzal, hogy az adóhatóság mire jogosult és mire nem. Bár az ellenőrzés során kiadott végzésekben az adóhatóság számtalan jogszabályt megjelöl az adott kötelezés jogalapjaként és az adózói jogokról is tájékoztatást nyújt, azok összhangja a végzés rendelkezésével mégis hiányzik.
Mindezeket szem előtt tartva most a nyilatkozattételi és az ezzel kapcsolatos személyes megjelenésre kötelezésről fogok részletesebben írni. Látni kell, hogy bár elsőre nagyon egyszerű kérdésekről van szó, mégsem mindegy, hogy mikor és mit kell vagy lehet megtennünk, illetve, hogy a revízió mikor lépi át a hatáskörét. Emiatt a témát is több részletben fogom feldolgozni, ahol elsőként az adózó saját ügyében történő nyilatkozattételre térek ki.
Fontos alapvetés, hogy az adóhatóságot a jogkövetési vizsgálat és az adóellenőrzések során tényállás tisztázási kötelezettség terheli. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzés joga és kötelezettsége, hogy a vizsgált adóztatandó jogügylettel kapcsolatosan minden olyan adatot, információt, nyilatkozatot, okiratot beszerezzen, amely alapján a valóságnak megfelelően meg tudja állapítani, hogy kik között, mikor, mi és hogyan történt. Ehhez legtöbbször elengedhetetlen az adózó és partnerének bevonása annak érdekében, hogy a jogügyletben részes felektől információkat szerezzen be. Nem mindegy azonban, hogy kitől, mit és hogyan.
Nyilatkozattétel az adózó saját ügyében
Az ellenőrzés mindig megbízólevéllel indul, tehát ha megbízólevelet kaptunk az ellenőrzésről, akkor mi vagyunk azok, akik ellenőrzés alatt állunk. Más a helyzet akkor, ha kizárólag egy nyilatkozattételre felhívást küld az adóhatóság, ahol más adózó áll ellenőrzés alatt, minket, mint partnert szeretne az adóhatóság nyilatkozattételre kötelezni.
Az ellenőrzés alatt álló adózó az ellenőrök munkáját nyilván aktívan segíteni köteles, ezért együttműködési kötelezettsége alapján iratokat és információkat kell, hogy megadjon az ellenőrzés részére. Az adózó azonban a saját ügyében nyilatkozattételre nem kötelezhető. azonban egy dologra biztosan nem kötelezhető: a saját ügyében nyilatkozattételre.
Úgy tapasztalom, hogy az ellenőrzések során ezen a téren van a legnagyobb félreértés nem csak az adózók, de az adóhatóságok részéről is.
Kötelezhető vagyok-e nyilatkozattételre?
Az adóigazgatási rendtartás szabályai szerint, ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az adóhatóság az adózót saját ügyében nyilatkozattételre hívhatja fel. Az adózónak pedig joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ez két rendelkezés kifejezetten az ellenőrzés alatt álló adózóra vonatkozik és a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az ellenőrzésnek az adózótól saját ügyében nyilatkozatra van szüksége, akkor annak megtételére felhívhatja, aki viszont azt teljesen vagy egyes kérdések tekintetében is indokolás nélkül megtagadhatja. Ennek a szakmai indoka ott keresendő, hogy amennyiben az adózót saját ügyében nyilatkozattételre lehetne kötelezni akkor ez egyben igazmondási kötelezettséggel és akár az önvádra kötelezés tilalmába is ütközne, mely még büntetőügyekben sem terheli az elkövetőt.
Természetesen az adózó dönthet úgy is, hogy a saját ügyében nyilatkozatot tesz, ebben az esetben azonban csak valós tartalmú nyilatkozatot tehet. Fontos a nyilatkozattétel vagy annak megtagadása során mérlegelni, hogy sokszor az adóhatóság az adózó nyilatkozata alapján tud csak a valóságnak megfelelő tényállást feltárni, így nyilatkozattétel hiányában az adóhatóság előtt rejtve maradhatnak olyan tények, adatok, körülmények, melyekre a revízió a vizsgálatát – akár az adózó javára szolgáló tények, adatok, körülmények tekintetében – még ki tudta volna terjeszteni. Ráadásul adóügyekben az adózó új tényre, körülményre mely az ellenőrzés során már ismert volt számára csak az észrevételezési jog határnapjáig hivatkozhat, utána ez a joga elenyészik. Amennyiben úgy döntünk, hogy nyilatkozatot teszünk érdemes körültekintően eljárnunk, erre vonatkozó korábbi cikkünket megtalálja itt.
Az adózó tehát amennyiben nem kíván a saját ügyében nyilatkozatot tenni az eljárás akadályozása vagy a nyilatkozattétel megtagadása miatt eljárási bírsággal sem sújtható.
Ezzel összefüggésben fontosnak tartom azonban a figyelmet arra is felhívni, hogy adott esetben az adott ellenőrzéshez kapcsolódóan lefolytatott büntetőeljárásban a NAV előtt tett nyilatkozat felhasználható bizonyítékként. Ez azonban csak akkor törvényes, ha a nyilatkozattétel megtagadásának jogára és a nyilatkozattétel jogkövetkezményeire a végzésben az adóhatóság felhívta az adózó figyelmét. A jogszabályi hivatkozások ezzel szemben a nyilatkozattételre kötelező végzésben általában “ömlesztve” kerülnek felsorolásra, melyek között az eljárási bírság kiszabásának lehetőségére vonatkozó jogszabályhely is szerepel. Ezért úgy tapasztalom, hogy az adózók sokszor a jogszabállyal történő “presszió” hatására tesznek olyankor is nyilatkozatot, amikor a megtagadás jogával is élhettek volna.
Többször találkoztam azzal, hogy az adóhatóság a végzésében téves tájékoztatást nyújt és arra hivatkozik, hogy az eljárási szabályok szerint az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani, az adóhatóság felhívására az adóhatóság által meghatározott módon nyilatkozatot tenni. Ez azonban csak az adóigazgatási rendtartásban szabályozott, a más ügyében tett adózói nyilatkozattételére vonatkozik és csak arra értelmezhető. Ezt az értelmezést erősíti az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló Korm. rendelet azon rendelkezése is, mely szerint az adóhatóság az ellenőrzés során az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet.
Természetesen a nyilatkozattételre vonatkozó szabályok szempontjából teljesen mindegy, hogy jogkövetési ellenőrzésről vagy adóellenőrzésről van-e szó, a lényeg, hogy a saját ügyünkben történt a nyilatkozattételre felhívás.
Mit tegyünk, ha nem szeretnénk nyilatkozatot tenni?
A nyilatkozattételre kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek helye nincs, azonban ez nem jelenti azt, hogy a végzés jogellenes rendelkezése ellen észrevételt vagy nyilatkozatot nem terjeszthetünk elő. Sőt kifejezetten kívánatos is ilyen esetben tájékoztatnunk az adóhatóságot arról, hogy nyilatkozattételi jogunkkal pillanatnyilag nem, vagy csak részben kívánunk élni. Ha nem válaszolunk – annak ellenére, hogy jogellenes volt a felhívás – az az eljárás akadályozásának minősülhet, mely esetben akár eljárási bírságot is kiszabhatnak velünk szemben.
Ha bizonytalan abban, hogy a nyilatkozattétel során hogyan járjon el kérjen segítséget irodánktól!
A következő részben a más ügyében történő nyilatkozattételről fogok írni, kövesse figyelemmel honlapunkat és közösségi oldalainkat, hogy ne maradjon le az Önt érintő fontos információkról!
dr. Szőke Ágnes Éva LL.M
ügyvéd/adójogi szakjogász