Végrehajtási jog elévülése: mikor évül el a NAV követelése?

A végrehajtási jog elévülése a NAV-végrehajtási ügyek egyik legtöbbet vitatott kérdése.Sokan azzal a kérdéssel keresnek meg, hogy elévült-e már a NAV-tartozásuk. Ennek megítéléséhez minden esetben két dolgot kell tisztázni: mikor évül el a NAV végrehajtási joga, és mi történt közben a végrehajtási eljárásban.

A háttérben rendszerint egy évekkel korábban esedékessé vált tartozás áll, amelynek végrehajtása során hosszabb időszakok is eltelhettek anélkül, hogy az adós számára érzékelhető intézkedés történt volna. A NAV ennek ellenére továbbra is végrehajthatónak tekintheti a követelést. Gyakori az is, hogy egy ingatlan tulajdoni lapján évek óta szerepel végrehajtási jog, ami az ingatlan értékesítését vagy megterhelését a gyakorlatban jelentősen megnehezíti, miközben a tulajdonos úgy véli, hogy maga a tartozás már régen elévült.

Az elévülés megállapítása azonban nem egyszerű határidő-számítás. Nem elegendő azt vizsgálni, hogy hány év telt el a tartozás esedékessége óta, mert már a kiindulópont sem magától értetődő: a négyéves elévülési idő nem az esedékesség napján kezdődik. Az elévülés időpontját ráadásul a végrehajtási eljárás során történt események is befolyásolhatják.

Más joghatása van egy végrehajtási cselekménynek, mint a felszámolási eljárás megindulásának, és ismét más szabályok érvényesülnek akkor, ha az elévülés valamely törvényben meghatározott okból nyugszik. További kérdéseket vet fel, ha a végrehajtás éveken át eredménytelen marad, vagy ha egy társaság adótartozása magától a társaságtól nem hajtható be, és ezért a tulajdonos vagy a vezető tisztségviselő személyes helytállása is felmerül.

Az elévülés megállapításához ezért a végrehajtási eljárás teljes történetét át kell tekinteni, és az egyes eseményeket külön-külön kell értékelni abból a szempontból, hogy milyen hatással voltak az elévülésre.

Ez a cikk az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésével foglalkozik. A NAV végrehajtási hatáskörébe tartozó más követelésekre eltérő elévülési szabályok vonatkozhatnak; ezekre ebben az írásban nem térek ki.

Mikor évül el az adótartozás?

Az adójogban két különböző elévülési kérdéssel találkozhatunk.

Az adó megállapításához való jog elévülése azt határozza meg, hogy az adóhatóság meddig állapíthat meg valamely időszakra adókötelezettséget.

A végrehajtáshoz való jog elévülése ezzel szemben már fennálló és végrehajtható tartozáshoz kapcsolódik. Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy a fennálló adótartozást meddig lehet állami kényszer útján behajtani.

A köznyelvben ezért nem pontatlan azt mondani, hogy „elévült a NAV-tartozás”, jogilag azonban annak van jelentősége, hogy a tartozás végrehajtásához való jog évült-e el.

A hatályos szabályozás szerint az adótartozás végrehajtásához való jog főszabály szerint négy év elteltével évül el. Ez azonban csak a kiindulópont. A négyéves elévülési időt egyrészt nem az esedékesség napjától kell számítani. Másrészt az így kiszámított időpontot a végrehajtási eljárás során bekövetkező események – a végrehajtási cselekmények, a felszámolási eljárás vagy az elévülés nyugvása – jelentősen befolyásolhatják.

Mikor kezdődik az elévülési idő?

Az elévülési idő az esedékesség naptári évének utolsó napján kezdődik. Ennek a gyakorlatban lényegesen nagyobb jelentősége van, mint amilyennek elsőre látszik.

Az esedékesség napja tehát azt határozza meg, hogy melyik naptári év utolsó napjától kell számítani a négyéves elévülési időt, tehát önmagában nem határozza meg az elévülés időpontját, csak azt, hogy melyik naptári év utolsó napjától kell számítani a négy évet.

Ebből következik az is, hogy miért találkozunk az adótartozás elévülésével kapcsolatban egyaránt négy- és ötéves időtartamra történő hivatkozással. Az év elején esedékessé vált tartozásnál csaknem öt év telik el az esedékesség és az elévülés között, a decemberinél alig több mint négy. Az elévülési idő azonban mindkét esetben négy év – csak épp nem az esedékesség napján kezdődik.

Mikor nem évül el a tartozás négy év alatt?

Az elévülés főszabály szerint számított időpontja nem feltétlenül lesz egyben a tényleges elévülés időpontja. A végrehajtási eljárás során ugyanis olyan események következhetnek be, amelyek meghosszabbítják az elévülési időt, megszakítják az elévülést, vagy annak nyugvását eredményezik.

E három joghatást érdemes egymástól pontosan elhatárolni, mert eltérően befolyásolják az elévülés számítását. Meghosszabbodás esetén az eredetileg számított elévülési időpont későbbre kerül. Megszakadás esetén az addig eltelt idő nem vehető figyelembe, és az elévülési idő a törvényben meghatározott időponttól újból megkezdődik. Nyugvás esetén pedig a nyugvás időtartama alatt az elévülési idő nem telik.

Egy hat hónapos meghosszabbodás, egy több évig tartó nyugvás és egy megszakadás egészen eltérő eredményre vezet. Ezért egy régi tartozásnál önmagában abból, hogy az esedékesség óta öt vagy hat év eltelt, még nem lehet megállapítani, hogy a végrehajtáshoz való jog elévült-e.

Milyen NAV-intézkedés hosszabbítja meg az elévülési időt?

Az elévülési idő akkor hosszabbodik meg, ha a NAV végrehajtási cselekményt foganatosít. Ilyen lehet például a hatósági átutalási megbízás – közismert nevén az inkasszó –, a jövedelemletiltás, a követelés vagy valamely vagyontárgy lefoglalása, illetve az ingatlan végrehajtás alá vonása.

A végrehajtási cselekmény csak akkor lehet hatással az elévülésre, ha arra az elévülési időn belül kerül sor. A már elévült végrehajtási jogot egy később foganatosított végrehajtási cselekmény nem teszi ismét érvényesíthetővé. Ezt a Kúria legújabb gyakorlata is egyértelművé tette: elévülési joghatása csak annak a végrehajtási cselekménynek lehet, amelyet az elévülési idő megkezdése után és letelte előtt foganatosítanak.

Nem minden, a végrehajtási ügyben végzett NAV-intézkedés minősül azonban automatikusan végrehajtási cselekménynek.

Hogyan kell kiszámítani a hat hónapos meghosszabbodást?

A végrehajtási cselekmény nem indít új négyéves elévülési időt. A joghatása az, hogy a már kiszámított elévülési idő hat hónappal meghosszabbodik.

A hat hónapot tehát nem a végrehajtási cselekmény napjától kell számítani, hanem a főszabály szerint meghatározott elévülési időponthoz kell hozzáadni.

Például ha egy tartozás 2026-ban vált esedékessé, az elévülési idő 2026. december 31-én kezdődik, és főszabály szerint 2030. december 31-én jár le. Ha a NAV 2029-ben az elévülésre kiható végrehajtási cselekményt foganatosít, az elévülés nem a végrehajtási cselekménytől számított újabb négy év elteltével következik be. A főszabály szerinti 2030. december 31-i időpont hosszabbodik meg hat hónappal, vagyis az elévülés – más, az elévülésre kiható körülmény hiányában – 2031. június 30-án következik be.

A végrehajtási cselekmény időpontjának tehát elsősorban abból a szempontból van jelentősége, hogy az elévülési időn belül történt-e. A hat hónapos meghosszabbodás kiindulópontja nem maga a végrehajtási cselekmény napja, hanem az egyébként irányadó elévülési időpont.

Több végrehajtási cselekmény többször is meghosszabbíthatja az elévülést?

A törvény a hat hónapos meghosszabbodást a végrehajtási cselekmény foganatosításához kapcsolja, és nem korlátozza egyetlen alkalomra, a jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz egy alkalomra szűkítő megfogalmazást.

Ha tehát az első végrehajtási cselekmény hatására az elévülési idő hat hónappal meghosszabbodik, és ezen a még folyamatban lévő elévülési időn belül újabb végrehajtási cselekmény történik, ismét fennállnak a meghosszabbodás törvényi feltételei.

Ennek azonban van egy fontos korlátja: a már elévült végrehajtási jogot későbbi cselekmény nem élesztheti fel. Az újabb cselekménynek mindig olyan időpontban kell megtörténnie, amikor a végrehajtáshoz való jog még fennáll.

A gyakorlatban ezért egy tartozás végrehajthatósága jelentősen elhúzódhat, ha a NAV egymást követően újabb végrehajtási cselekményeket foganatosít. Erre jellemzően akkor kerül sor, ha az adósnak van, vagy az elévülési időn belül ismét lesz végrehajtás alá vonható jövedelme vagy vagyona.

Mikor nyugszik az elévülés? 

Nyugvás esetén az addig eltelt elévülési idő nem vész el. Az elévülési idő a nyugvás tartama alatt nem telik, majd a nyugvásra okot adó körülmény megszűnése után tovább folytatódik.
Ha tehát az elévülési időből a nyugvás kezdetéig két év már eltelt, a nyugvás megszűnése után nem kezdődik új négyéves időszak. A korábban eltelt két év továbbra is figyelembe veendő, és az elévülési idő fennmaradó része folytatódik.
Nyugvást eredményezhet többek között a végrehajtási eljárás törvényben meghatározott szünetelése vagy felfüggesztése. Ide tartozhatnak például egyes fizetési kedvezményekhez vagy bírósági eljárásokhoz kapcsolódó időszakok.

Hogyan kell számítani az elévülést nyugvás esetén?

Tegyük fel, hogy az elévülés főszabály szerint 2026. december 31-én következne be. Ha az elévülés 2024. március 12-től 2025. szeptember 30-ig nyugszik, ez az egy év, hat hónap és tizennyolc nap nem számít bele az elévülési időbe.

Az elévülés tehát – más, arra kiható körülmény hiányában – nem 2026. december 31-én, hanem 2028. június 18-án következik be.

Ez lényegesen különbözik a megszakadástól. Megszakadás esetén az addig eltelt elévülési idő nem vehető figyelembe, míg nyugvás esetén a korábban eltelt idő megmarad, és csak a nyugvás időtartama esik ki a számításból.

A NAV jelzálogjoga is nyugvást eredményez

Az ingatlanoknál különösen fontos megkülönböztetni a végrehajtási jogot és a NAV javára bejegyzett jelzálogjogot.

Ha az ingatlan értékesítéséből a rajta fennálló korábbi jelzálogjog miatt a NAV követelésének kielégítése nem várható, a NAV mellőzheti az ingatlan lefoglalását vagy értékesítését, és saját követelése biztosítására jelzálogjogot jegyeztethet be.

Ennek külön elévülési jelentősége van: a NAV javára ilyen módon bejegyzett jelzálogjog fennállása alatt a végrehajtáshoz való jog elévülése nyugszik.

Ha később a végrehajtás más formái sem vezetnek eredményre, a NAV kérheti a jelzálogjog törlését és ugyanazon ranghelyen végrehajtási jog bejegyzését. Ez azonban csupán lehetőség, az adóhatóság a jelzálogjogot ezt követően is fenntarthatja. Amíg a jelzálogjog fennáll, az ahhoz kapcsolódó nyugvás is fennmarad.

Ez azért különösen fontos, mert egy ilyen jelzálogjog mellett akár hosszabb idő is eltelhet úgy, hogy az elévülési idő közben nem telik.

Mit jelent az ideiglenesen eredménytelen végrehajtás?

Az ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintett tartozás nem elévült tartozás. Ha az adósnak nincs olyan vagyona vagy jövedelme, amelyből a tartozás végrehajtható lenne, a NAV a tartozást ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintettként tarthatja nyilván. Ez azonban nem jelenti sem a tartozás törlését, sem a végrehajtáshoz való jog megszűnését.

A kifejezés éppen azt fejezi ki, hogy a végrehajtás jelenleg nem vezetett eredményre, de ez az állapot később megváltozhat. Ha az adósnak utóbb végrehajtás alá vonható jövedelme keletkezik, pénzösszeg válik elérhetővé a bankszámláján, vagy végrehajtás alá vonható vagyont szerez, a tartozás ismét végrehajthatóvá válik.

Az ilyen nyilvántartás tehát önmagában nem állítja meg az elévülést.

Meghosszabbítja-e az elévülést az éves felülvizsgálat?

A NAV az ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintettként nyilvántartott tartozásokat rendszeresen felülvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy a tartozás időközben végrehajthatóvá vált-e.

A szabályozás azonban különbséget tesz a végrehajtási cselekmény és az éves felülvizsgálat között. A felülvizsgálat puszta elvégzését ezért nem lehet automatikusan azonosítani azzal a végrehajtási cselekménnyel, amelyhez a törvény az elévülési idő meghosszabbodását kapcsolja.

Ha viszont a felülvizsgálat során a NAV végrehajtás alá vonható vagyont vagy jövedelmet tár fel, és ennek alapján tényleges végrehajtási cselekményt foganatosít, az már az elévülési idő hat hónapos meghosszabbodását is eredményezheti.

Mi történik az elévüléssel, ha felszámolási eljárás indul?

Gazdasági társaságok adótartozásánál különös jelentősége van annak, ha a társasággal szemben felszámolási eljárás indul.
A felszámolás kezdő időpontjával az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése megszakad. Ez azt jelenti, hogy a felszámolás megindulásáig eltelt elévülési idő nem vehető figyelembe. Az elévülési idő a felszámolási eljárás befejezéséről hozott döntés jogerőre emelkedését követő napon újból megkezdődik.

Ez lényegesen eltér a végrehajtási cselekményhez kapcsolódó hat hónapos meghosszabbodástól. Ha például a négyéves elévülési időből a felszámolás megindulásáig már három év eltelt, a felszámolás befejezése után nem a fennmaradó egy év folytatódik, hanem új elévülési idő kezdődik.

A szabály célja az is, hogy a felszámolás elhúzódása miatt ne évüljön el az igény azokkal a személyekkel szemben, akik a társaság tartozásáért később helytállásra kötelezhetők.
Ezért egy több évig tartó felszámolási eljárás esetén előfordulhat, hogy egy első látásra már nagyon régi adótartozás végrehajtásához való jog még nem évült el.

Hogyan állapítható meg, hogy egy tartozás valóban elévült-e?

Az elévülés vizsgálatát célszerű egy időrendi táblázat elkészítésével kezdeni.

Minden egyes tartozási tételnél külön meg kell határozni:

1. az eredeti esedékességet;
2. az elévülési idő kezdő időpontját;
3. a főszabály szerint számított elévülési időpontot;
4. az elévülés kezdete után foganatosított végrehajtási cselekményeket;
5. az elévülés megszakadását vagy nyugvását eredményező körülményeket;
6. gazdasági társaságnál az esetleges felszámolási eljárást;
7. a más személy helytállási kötelezettségének megállapítására irányuló eljárásokat.

Ha a tartozást ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintettként tartották nyilván, az éves felülvizsgálatot külön kell választani azoktól a végrehajtási cselekményektől, amelyeket a NAV a felülvizsgálat eredményeként esetlegesen foganatosított.

Ingatlan-végrehajtás esetén pedig nem elegendő azt látni a tulajdoni lapon, hogy végrehajtási jog van bejegyezve. Meg kell állapítani a bejegyzés időpontját, és azt is, hogy ezt követően milyen további végrehajtási cselekmények történtek.

Egy régebbi tartozásnál tehát ritkán mondható meg ránézésre, hogy a végrehajtáshoz való jog elévült-e. A választ a teljes végrehajtási történet jogi értékelése alapján lehet megállapítani.

Összegzés

Az adótartozás végrehajtásához való jog főszabály szerint az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított négy év elteltével évül el. Ez azonban csak a számítás kiindulópontja.

A végleges elévülési időpontot befolyásolhatják a végrehajtási cselekmények, valamint az elévülés megszakadását vagy nyugvását eredményező körülmények. Gazdasági társaságoknál külön jelentősége van a felszámolási eljárásnak és a más személy helytállási kötelezettségének megállapítására irányuló eljárásoknak.

Különösen fontos annak vizsgálata, hogy egy adóhatósági intézkedés valóban végrehajtási cselekménynek minősül-e. Ugyanígy nem szabad összetéveszteni az ideiglenesen eredménytelen végrehajtást az elévüléssel, illetve az éves felülvizsgálatot egy tényleges végrehajtási cselekménnyel.

A Kúria 2026-os döntése alapján további alapvető követelmény, hogy az elévülésre kiható események időpontját az elévülési idő kezdetéhez viszonyítva is meg kell vizsgálni. Az elévülés megkezdése előtt bekövetkezett esemény nem válthat ki olyan elévülési joghatást, amely már folyamatban lévő elévülést feltételez.

A cikk a megjelenésekor hatályos jogszabályok és az ismertetett bírói gyakorlat alapján készült. A jogszabályok és a joggyakorlat változhatnak, a leírtak pedig általános tájékoztatást szolgálnak: nem minősülnek jogi tanácsadásnak, és nem alkalmasak arra, hogy egy konkrét ügy megítélését helyettesítsék.

Az elévülés minden esetben az adott ügy körülményeitől és a végrehajtási eljárás tényleges lefolyásától függ, ezért annak megállapítása egyedi vizsgálatot igényel.

Ha hasonló ügyben szeretné tisztázni, elévült-e a tartozása, forduljon irodánkhoz bizalommal.

dr. Szőke Ágnes Éva ügyvéd